LITAI

December 7, 2016

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Van a tűznek szüksége borra?

Kell annak ópium, aki mindig álmodik?

Mert a hattyúra már nem fér több fehér.

Mégis mindig, mikor találkoztunk, mindig

külön meg kellett szoknom, hogy idegen vagy.

Nem tudtam soká, hajad milyen s szemed,

nem tudtam látni rajtad semmit.

Megfogni? Ó, – hiszen megfoghatatlan

s amit először láttam, az a láthatatlan.

Az ismerős. De nem tegnapról, nem régről;

ismertelek mindig, mikor találkoztunk,

mindig, egész a legelejéről, mikor még

 

én voltam te s te én.

 

 

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

 
Featured Posts

A VALLÁSRÓL

1/1
Please reload

Recent Posts
Please reload

Archive
Please reload

Search By Tags